Megint el volt reteszelve az épület,így az első dolgunk volt eltüntetni azt. Rögtön a második emeletre mentünk,ami mind hármunk számára egy ismeretlen terep volt. A szint egy része le volt égve és járhatatlan volt,így elindultunk egy másik irányba. Sok szoba és rom fogadott minket és labirintus szerű folyósok. Önmagában már ez is eléggé félelmetes,főleg,hogy fölöttünk még két emelet rejtély várt ránk. Az izgalmat csak fokozta,hogy vér nyomok voltak a folyosó pontjain. Valamikor szobába vezetett és a szoba közepén egy tócsa vér állt..hát mit ne mondjak nem volt valami megnyugtató. Mikor végig jártuk a második és harmadik szintet kicsit megnyugodtunk,hogy semmi sincs,amitől félnünk kéne. Ekkor jött a negyedik emelet. Egy hosszú sötét padlás fogadott minket, a végén egy fehér világító ponttal. Elindultunk,hogy bejárjuk,mikor megfordultunk láttunk egy beljebb eső részt..oda világítottam lámpával és a sötétség közepén ott volt egy régi szék..azt hiszem aznap az volt az első szív infarktusnak induló ijedésem. :D Tovább mentünk,mikor megszólaltak barátnőim,hogy Nimfa Te is hallottad? Igen..sajnos hallottam...lépések jöttek a kinti lépcső felől és hangok..Nem hazudok,nagyon féltem. Mivel nem volt nálam semmi kemény tárgy,elővettem a fújós dezodoromat gondoltam,hogyha valaki megtámadna minket szembe fújom. Lassan elindultam kifele a padlásról a lépcsőhöz. Mikor az ajtóhoz értem már majd kiugrott a szívem és a sírás kerülgetett. Először balra,majd jobbra néztem és elindultam a lépcsőhöz..megnyugodásomra nem volt ott senki. Egyöntetűen azt mondtuk,hogy menjünk innen minél hamarabb! Gyors le mentünk a harmadik emeletre,majd a másodikra és reménykedtünk,hogy az első emeleten nyitva lesz a vas ajtó..nyitva volt és szó szerint futva mentünk ki a szabadba. Miután kicsit lenyugodtunk,elmentünk egy másik épületbe. Óriási étkező vagy bálterem lehetett. A falai és a plafon be volt ázva,percenként csöpögött ránk a víz és sok olyan rész volt,ami leszakadt. Volt egy szoba féle,lépcsőn kellett lemenni,de az orrunkig nem láttunk el és tetem szag volt. Csak reméljük,hogy valami állaté lehetett. Feltérképeztük a másik részét is. Találtunk egy pincét,amiben állt a víz. Véleményem szerint valami kínzó rész lehetett vagy börtön féleség,mert volt ott egy vas ágy és a falon egy lánc lógott..Gondoltuk magunkban,hogy na jó most már menjünk,elég volt az adrenalin fröccsből. Kifele tartottunk,mikor hallottuk,hogy jött egy kocsi. Na szuper..,ha lebukunk,hogy betörtünk,jöhetnek értünk az őrsre..végre elmentek és gyorsan elindultunk,hogy magunk mögött hagyjuk a laktanyát. Örömmel értem haza és ültem le a gép elé. Vagy is azt hittem. Eléggé rosszul éreztem magam, a sírás kerülgetett,remegtem és féltem. Féltem a semmitől. Rám írt facebook-on barátnőm,aki ott volt velünk a laktanyában és írta,hogy rosszul van és hasonló tünetei vannak. Nem értettem. Másik barátnőmnek semmi baja. Másnapra már jobban voltam,de továbbra is féltem. Barátnőm egész este nem aludt és furcsa módon feldagadt az egész keze. Mesélte,hogy úgy érezte egész este figyeli valaki..nos nem tudom Ti mennyire hisztek a szellemekben,de nekünk az első gondolatunk az volt,hogy talán közük lehet ehhez a lelkeknek. Aznap barátnőmhöz hívtak szellem űzőt. Állítólag több szellem is megszállta. Levette róla a szellem űző,de napokig rosszul volt és a keze sem javult..egy hét múlva már semmi baja nem volt. Nem tudom,hogy valóban megszálltak-e minket ,de azóta sokszor van megmagyarázhatatlan félelem érzetem és történt pár érdekes dolog velem. Hiszek a lelkekben,szellemekben,de,hogy ennek mennyi lehet a valóság alapja azt nem tudom. Lényegében barátnőim soha többet nem akarnak vissza menni,de én megkísérlem a harmadik utat is. Igaz "Három a Magyar igazság",de remélem,hogy harmadjára nem lesz nagyobb meglepetésem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése