So Cute! :$

Nyaranként Siófokon vagyok 1,5 vagy 2 hónapot is. A szomszéd néni kutyáját, Fricikét szoktam vinni sétálni és aznap nem tudtam elvinni,így sajnos csak kerítésen keresztül tudtam vele játszani. Épp videora kaptam,ahogy szegénykét megtréfálom. 

Vigyázz,kész,rajt! ;)

Are u ok?

Hétfő,Hétfő,Hétfő...minden héten van egy Hétfő és Istenem csak egyszer alakulna jól. Mármint igazából semmi bajom ezzel a nappal. Ugyan úgy megy,mint a többi. Reggel felkelek,bepakolom az táskámba a tankönyveket,felöltözök,elsétálok a suliba, 8-9 órát végig ülök egy padban,majd edzés és haza. Elég monoton,de hát ezek a hétköznapok. Ma viszont elő jött a szokásos "szeretnék egyedül lenni hagyjatok békén és nem érdekel semmi/senki" estém. Úgy érzem,hogy hiába vannak barátaim,szüleim és hiába van ott a párom,még is magamba fojtom minden gondom. Valahogy úgy érzem senki nem ért meg. Pedig itt vannak azok a fontos személyek,akiket érdeklik mi van velem és segítenének,de inkább a nehezebb utat választom és szokásomhoz híven magamba fordulva szenvedek. Apát sosem érdekelte,hogy mi van velem..jól vagyok-e meg a többi apróság. Az apa-lánya kapcsolatunk mondhatom egy nagy semmi. Anya...hát anya pedig mindig azt akarja hallani,amit Ő szeretne és ami neki megfelel. Sosem tudok megfelelni sem a szüleimnek,sem a többi embernek,de miért is kéne? Ostoba vagyok,hogy mindenáron meg felelni akarok,ahelyett,hogy magamnak keresném a jót. Olyan sok minden bánt..szeretnék egy másik embernek a bőrébe bújni..egy bizonyos emberébe,de ez több,mint LEHETETLEN. Pedig tökéletes és számomra egy fontos embernek a legkedvesebb. Fáj,hogy sosem lehetek olyan,hogy sosem érhetem utol,mert Én én vagyok és Ő pedig ő...
De ennek ellenére és a többi kicsi apróságnak,ami nyomja a szívem valaki/bárki  kérdezi: Jól vagy? Igen ,persze. Minden a legnagyobb rendben! :)

Sunday

Ma a párommal töltöttem a délutánt,ami mint mindig gyorsan és csodálatosan eltelt. Nem tudok betelni azzal,hogy vele legyek,de ha  azt  a kis időt is együtt tölthetjük,már megéri. Imádok vele lenni,csak nézni,hogy ott van velem,hogy csak az ENYÉM. A világ legjobb érzése,ezt bizton állítom. :) Ugyan még a kapcsolat elején tartunk,már is azon agyalok,hogy mi lesz,ha egyszer jobbat,szebbet,okosabbat talál,mint én. Félek,hogy egyszer vége lesz ennek az álomnak..és már nem fogja a kezem,nem ölel át és nem csókol meg. Viszont a mának kell élni,ezt már párszor megerősítettem magamban. Nem kell a jövőn rágódni,hiszen a jelenben élünk és azt kell élvezni,ami most van! Szóval felhagyok az alaptalan idegeskedéssel és félelemmel, most még itt van mellettem és remélhetőleg ez egy darabig így is lesz. :)

~El kell felejtenünk a napok és órák fogalmát ahhoz, hogy értékelni tudjuk a perceket és jobban oda figyelhessünk a pillanatokra...~ 

Első bejegyzés

Nos úgy gondoltam,hogy az első bejegyzésben kicsit mesélek magamról és erről a blog "dologról".

Nimfának hívnak,de egyre inkább a becézett formájában hallom a nevem :Nimi,Nini,Nimfus,Nimfi,Nimike,Ninike,Nimfácska...és még ezer változata. Szeretem a nevem,mert nem tartozik a szokásos  keresztnevek közé,ettől olyan különleges. Na,de elég is ennyi a nevemről. 

Idén töltöttem be -pontosabban Január 14.-én- a SWEET SIXTEEN-t! *-* És meg kell,hogy mondjam..semmi érdekes nem történt,azon kívül,hogy most már megnézhetem a 16-os karikás filmeket (nem mintha eddig nem tettem volna ezt :o ) . 

Szegeden születtem és egyben itt is élem a mindennapjaimat. 

Most kezdtem el a középiskolát és egyszerűen imádom. Imádok suliba járni,minden reggel felkelni,hogy végre bemehessek és mi előtt strébernek titulálnátok NEM a tanulás miatt szeretek iskolába járni. ;) Maga a közösség,amit nagyon szeretek! A barátok és a velük járó hülyeségek,a tanórai csínyek,a szüneti nevetések és még sorolhatnám.

Szabadidőmben leginkább magamban szeretek lenni és közben rajzolni,zenét hallgatni vagy csak egy padon ülni és elgondolkozni az aznapi dolgokról,eseményekről. Sűrűbben a múltban lévő sérülésekről vagy pozitív dolgokról vagy csak kibámulni a fejemből. Persze nem csak ezt az egy időtöltést kedvelem,szeretek a barátaimmal lenni,sportolni és szórakozni. Az utóbbit nem sűrűn cselekszem. Most körülbelül ennyi lenne magamról.

Blog..Apum mondta mindig,hogy foglaljam el magam valami értelmes dologgal..olvassak,fessek,kössek bármit,csak ne facebookozok orrba szájba egész nap. Azért ez nem igaz,hogy egyfolytában,de be kell látnom,hogy eléggé leköt az "arckönyvön" való lógás. Régen mindennap írtam a Naplómba,ami 2006 óta megvan. Mostanában viszont csoda,ha 3 havonta előveszem és írok bele 10 sort. Röstellem,mert imádok Naplót írni,de nincs energiám tollat venni és papírra fírkantani a napomat. De nem akartam abba hagyni,így jött egy ötlet,hogy blog írásba kezdek..hiszen ez olyan,mint a napló,csak nyitott és gépelnem kell,ami nem is baj,mert számomra  a billentyűzet használata abszolút nem fárasztó,ellenben a kézzel írással. Szóval ez lenne a blogom létrehozásának oka. 

Őszintén nem hinném,hogy bárki is olvassa majd,de ha véletlen valaki még is ide tévedt azt köszöntöm és köszönöm,hogy elolvasta . ;) :*