Az én történetem

Elég sokan kérdeztétek,hogy hogyan sikerült ilyen szépen lefogynom. Most elmesélem nektek az én történetemet. :)

1997.-ben születtem 3200grammal.Szóval mondhatjuk,hogy egy átlagos testsúlyú kisbaba voltam. Nem jártam bölcsődébe,de ez nem is volt gond. Otthon voltam anyáékkal. Szépen cseperedtem,nagyon szerettem enni és mindig nagy családi ebédeken vettünk részt. A szüleim soha sem vonták meg tőlem a nassolást,de nem is volt rá okuk,hiszen nem látszott meg rajtam. Elérkezett az óvodába járásom időszaka.  Ekkor kezdtem el modern táncra járni,illetve az óviban néptáncoltam. 4 év óviba járás után jött az első iskolás évem.,majd a második osztály és végül elérkeztünk a harmadik osztályba,mikor kicsit kezdtem kigömbölyödni,de ugyan úgy jártam táncolni. Negyedik osztályban már 55kg voltam,így eléggé kilógtam a "normális" gyerekek közül.  Ahogy haladtam az iskolai éveimnek a létráján,úgy lettem egyre kövérebb. Hatodikban már 65kg-ot mutatott a mérleg (itt már 1éve nem jártam táncra) ,majd hetedikben 79kg-ot nyomtam. Ezt a súlyt tartottam nyolcadikos koromig. Emlékszem milyen rossz volt látni az osztálytársaimat,akik vékonyak voltak. Utáltam átöltözni testnevelés órára,folyton bebújtam egy olyan helyre ahol nem láttak vagy megkértem a lányokat,hogy forduljanak el,ne nézzenek rám. A testnevelés órák kész rémálommá válltak. Nem tudtam megcsinálni a feladatokat,hiába volt kitartásom és akaraterőm. Sokszor volt,hogy sértő megjegyzéseket kaptam a felsőbb osztályba járó diákoktól,a rokonaimtól,szüleimtől,barátaimtól. Az önbizalmam teljesen eltűnt. Utáltam vásárolni járni,mert mindig a felnőtt XL-es ruhák közül kellett válasszak. Mikor kérdeztem anyát,hogy "Anya valóban kövér vagyok?"  anya mindig csak ennyit válaszolt: "Dehogy is vagy kövér,nagyon szép kislány vagy". Hát igen,az anyai szeretet. Nem igazán akartam elfogadni,hogy fogynom kéne,de nyolcadik osztályban,mikor az iskola orvoshoz bementem vizsgálatra,azt mondta,hogy beteg vagyok és elkéne menjek orvoshoz,mert nem normális,hogy 79kg vagyok. Akkor kezdett tudatosulni bennem,hogy tennem kéne valamit. Elballagtam az Általános Iskolából és kezdődött a nyári szünet. Lejöttünk Balatonra és egyik nap felkeltem, belenéztem a tükörbe és csak annyit mondtam,hogy elég volt! A nyári szünet alatt 7kg adtam le,minden nap 1 óra hosszát úsztam,esténként pedig 15 percet,majd 20 perceket futottam helyben. A középiskolát 72kg-mal kezdtem. Még mindig egy rémálom volt,főleg a Gólyatábor. Mikor a vadasparkban feladatokat kellett csinálnunk az új osztálytársakkal . Volt egy olyan feladat,hogy két ember átemeli az összes embert az egyik oldalról a másikra. Mikor én következtem soron sírva fakadtam és elmentem ..így a csapatomnak nem sikerült a feladat végrehajtása. Utáltam magam. Tovább folytattam a fogyókúrát,jártam edzeni és 2013 júniusában eljutottam a kitűzött célomhoz:60kg. Nagyon boldog voltam,de többet akartam és idén februárban megint jártam edzeni és most 55kg vagyok 17 évesen. Az önbizalmam megugrott,habár még mindig szeretnék fogyni és vannak napok,mikor ugyan úgy utálom magam,de büszke vagyok,hogy ezt végig tudtam vinni és 15 éves fejjel felértem azt,hogy tennem kell magamért. Azért írtam le nektek ezt a kis történetet,hogy igen is képes az ember változtatni,ha akar és szeretnék mindenkinek egy kis erőt adni,aki súlyproblémákkal küzd. Van az a mondás,hogy "Semmi sem lehetetlen" ,nos Én már tudom,hogy ez mennyire is igaz. :)

Hogyha van kérdésetek vagy tanácsot szeretnétek kérni nyugodtan írjatok nekem facebook-on. :)

"Minden fejben dől el és bármire képes vagy,ha igazán akarod!"