Kedves Blogom,
Pár éve mikor létrehoztalak arra szánva,hogy kiírjam boldogságomat,szomorúságomat még működött az az elmélet,hogy "Áhh nincs is erre szükségem,inkább szóljon valami másról az ÉN blogom". Azt hiszem eljutottam ma este arra a pontra,hogy egy kicsit nyilvánosan is kiírjam magamból a gondolataimat (természetesen diszkrécióban,konkrétumok nélkül,ahogyan én mondanám: virág nyelven).
Kezdődlegesen
Nem érdekel,ha más nem olvassa,magam megnyugtatására írom a római számok bejegyzéseimet. HA valaki még is olvasná , ne ijedjen meg,hogy nem ért belőle semmit sem! A lényeg,hogy én értem! ;)
Bensőségeim
18 éves elmúltam ,lassan a 19. januáromat töltöm anyukám méhén kívül. Eddig azt kell,hogy mondjam szuper,szuper élni. Nem számít mennyi bánat,rossz dolog,csalódás ért. Valahogy mindig túl tettem magam előbb utóbb,kisebb nagyobb segítségekkel. Élni jó! Még szebb élve élni,célokkal,tettekkel,gondolatokkal és nem csak üresen lélegezni és felkelni minden egyes nap,hogy a kötelezőnek gondolt dolgokat elvégezzem.
Sokszor voltam,vagyok pesszimista,de azt mindig tudtam,hogy létezni kell. Mikor azt mondtam,hogy nem akarok,akkor is legbelül mélyen tudtam,hogy ezt csak a sötét kis felhők,akik vihar előtt jönnek..nos ők diktálták belém. Ez oké! Próbálok mindenben jót találni és nehéz,hogyne lenne nehéz. Mikor 1 óra hosszán át csak azon agyalok,hogy valami,ami akkor ott rossz,abban mi lehet a jó?! Aztán egyszer csak nagy kínok árán és nagy töprengezések során megvan a válasz a jóra!
Most... most is megvan a válasz ...ahham..megvan. Csak egyszerűen az a válasz hónapok óta elfogadásra vár,amit tőlem nem kap meg,mert a válasz előtt még ott vannak a rossznak a kérdései.
Miért? Hogyan? Mikor? Mi lesz ha..? Mi van akkor?
Öt kérdés,amik,mint a szélerőművek szeles időben..meg sem állnak,csak keringenek körbe,körbe,körbe. A szél pedig sohasem akar csendesedni..még. Na,de meddig tart a még? Egyszerű! Addig,amíg el nem áll a szél. Egy szeles vidéken pedig ez,mint tű a szénakazalban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése