Are u ok?

Hétfő,Hétfő,Hétfő...minden héten van egy Hétfő és Istenem csak egyszer alakulna jól. Mármint igazából semmi bajom ezzel a nappal. Ugyan úgy megy,mint a többi. Reggel felkelek,bepakolom az táskámba a tankönyveket,felöltözök,elsétálok a suliba, 8-9 órát végig ülök egy padban,majd edzés és haza. Elég monoton,de hát ezek a hétköznapok. Ma viszont elő jött a szokásos "szeretnék egyedül lenni hagyjatok békén és nem érdekel semmi/senki" estém. Úgy érzem,hogy hiába vannak barátaim,szüleim és hiába van ott a párom,még is magamba fojtom minden gondom. Valahogy úgy érzem senki nem ért meg. Pedig itt vannak azok a fontos személyek,akiket érdeklik mi van velem és segítenének,de inkább a nehezebb utat választom és szokásomhoz híven magamba fordulva szenvedek. Apát sosem érdekelte,hogy mi van velem..jól vagyok-e meg a többi apróság. Az apa-lánya kapcsolatunk mondhatom egy nagy semmi. Anya...hát anya pedig mindig azt akarja hallani,amit Ő szeretne és ami neki megfelel. Sosem tudok megfelelni sem a szüleimnek,sem a többi embernek,de miért is kéne? Ostoba vagyok,hogy mindenáron meg felelni akarok,ahelyett,hogy magamnak keresném a jót. Olyan sok minden bánt..szeretnék egy másik embernek a bőrébe bújni..egy bizonyos emberébe,de ez több,mint LEHETETLEN. Pedig tökéletes és számomra egy fontos embernek a legkedvesebb. Fáj,hogy sosem lehetek olyan,hogy sosem érhetem utol,mert Én én vagyok és Ő pedig ő...
De ennek ellenére és a többi kicsi apróságnak,ami nyomja a szívem valaki/bárki  kérdezi: Jól vagy? Igen ,persze. Minden a legnagyobb rendben! :)